A kétezres években a tömegmédia csatornáin túl annak közlési módja is megváltozott, hiszen a mostmár elsődlegesen okos eszköz alapú közösségi média felületek elterjedésével és rendkívüli mértékű előtérbe helyeződésével az újságtól, TV-től megszokott eddigi statikus, a készítőtől az olvasóig egyoldalúan eljutó információáramlást felváltotta a felhasználók által generált tartalmakat sok pontból sok ponthoz közvetítő közösségi oldalak használata, melyek mára szinte az egész internet felett átvették az uralmat. Legnagyobbjai, a Meta, a Twitter, a Google és a keleti óriás TikTok olyan platformokat biztosítanak, ahol a felhasználó nem csak olvashatja, de bejegyzései, hozzászólásai, reakciói által alakíthatja is az érintett vagy a későbbi tartalmakat, sőt, valójában ő maga is tartalomszolgáltató. Olyan felületek jöttek létre, amelyek elsődleges célja a felhasználók egymás közötti tartalommegosztása.
Az online párbeszédek domináns platformjai mondhatni szinte privatizálták az interneten fellelhető közösségi tereket és az ezeken a felületeken megengedett megnyilvánulások szabályainak meghatározását. Minden közösségi média felületen való regisztráció során el kell fogadnunk a felhasználási feltételeket, noha valószínűleg kevesen vannak, akik valóban el is olvassák azokat. A felhasználási szabályok a végletekig kiterjednek a kommunikáció során boncolgatható témákról, a média tartalmak megengedett témáira vonatkozástól, az online hirdetésekben szerepeltethető információtól egészen a nem használható szavak szintjéig, melyek használata esetén a fejlett algoritmus emberi közreműködés nélkül is képes kitiltani minket a felületről időlegesen vagy akár véglegesen, a végrehajtott szabálysértéstől függően. Ezzel a szabályozó szereppel azonban nem csupán a platformok üzemeltetőinek felelőssége nőtt meg, de befolyásoló szerepe és ereje is, mert bár ténylegesen és megkérdőjelezhetetlenül szélesítik a felhasználók véleménynyilvánítási lehetőségeit, ezzel párhuzamosan el is torzítják a nyilvánosságot és alapjaiban írják át annak szerkezetét, meghatározó és karakterformáló hatást gyakorolva ezzel a társadalmi párbeszéd alakulására.
A 2010-es évekre a social media az egymás közti kapcsolattartás elsődleges eszközévé vált. Ahogyan a hagyományos, papír alapú levelezést leváltotta az e-mail, úgy váltotta le a telefonhívást az interneten (közösségi szolgáltatókon) keresztüli hívás és üzenetküldés. Itt azonban a folyamat nem áll meg. Mára, 2023-ra sikerült elérni, hogy a belföldi és nemzetközi hírekkel, politikával, divattal, bulvárral, étkezéssel, egészséggel, gyermekneveléssel és szinte bármivel kapcsolatos elsődleges tájékozódás, illetve az online hirdetések egyik legfőbb színterévé a social platformok váljanak. A mesterséges intelligencia alapú keresőmotorokkal rendelkező felületek nagyon informatív és pontos keresési találatokkal tudnak szolgálni szinte bármilyen témában. A keresett témában nemcsak cikkeket, de egyéni posztokat, képeket, videókat, csoportokat és eseményeket is találhatunk, így el sem kell hagynunk a felületetet ahhoz, hogy a hétköznapi élet különböző területein teljeskörűen informálódjunk.
A fiatalabb, Y és Z – generáció szinte már csak kizárólag ezekről a felületekről szerzi be az információt, esetleg egy-egy megosztott cikkre vagy hivatkozásra átkattint, amelyet elhelyeztek a bejegyzésben. Éppen ezért elmondható, hogy egymásból következik az a két tény, hogy mivel egyre több felhasználó jelent és jelenik meg a social médián, egyre több információmegosztó oldal lesz fellelhető és mivel ez már ott tart, hogy az információt először innen tudjuk meg, nekünk is jelen kell lennünk, hogy időben értesülhessünk. Jómagam (az Y-generáció tagja), a munkaszerződésem évekkel ezelőtti aláírását és egy-két általam szélsőségesnek minősített esetet kivéve papírt nem is használok, a kommunikációt kizárólag a social media felületeken, illetve hagyományos telefonáláson keresztül bonyolítom.
Hírekről való információszerzésre a YouTube -on élőben leadott híradó csatornák fiókjait követem, ezeket akár később is vissza lehet nézni, ha épp nem volt időm az élő közvetítésre. Tapasztalatom szerint a social media felületek már sok esetben frissebb információval tudnak szolgálni, mint az egyes hírszolgáltató weboldalak. Hiszen mi is lehetne frissebb adat, mint egy élőben közvetített sztrájk vagy interjú, esetleg percekkel a történést követően megosztott Instagram-story? Televíziós csatornákra nincs is előfizetésem, ezt a folyamatosan az egyedi igényeimre szabott streaming szolgáltatások helyettesítik, úgy, mint a Netflix, a Disney+, az HBO Go, és a Prime Video, a rádiót szintén felváltotta a Spotify-on és YouTube-on keresztüli podcastok hallgatása (még a kocsiban is). Információfogyasztási szokásaimmal nem vagyok egyedül. Egy 2021. januári felmérés szerint az USA 18-29 éves korosztályának 71%-a szerzi be az információt digitális eszközről, ebből 42% a social médiáról, 28-28% a keresőből vagy híroldalakról és appokról, valamint 12% podcastokból. A Global WebIndex 2020-as felmérése szerint a világ lakosságának mintegy fele (akkor 4,6 milliárd ember) használ közösségi oldalakat, ebből pedig 3,96 milliárd aktív felhasználó.
De milyen hatással van ez a társadalmi párbeszédre? Meddig terjed a véleménynyilvánítás szabadsága? A social media politikai kérdések kapcsán is előszeretettel használt eszköz, tekintve annak kétirányúságára, hiszen egyrészt remek adatgyűjtési eszközként szolgál az állampolgárok véleményéről az adott politikus vagy politikai párt, szerveződés stb. számára, másrészt rendkívül hatékony eszköze a gyors, véleményformáló és cselekvésre ösztönző kommunikációnak. Donald Trump volt amerikai elnök sem volt kivétel ez alól, aki szívesen osztotta meg álláspontját a legkülönfélébb témákban az akkor több, mint 88 millió követőt számláló Twitter fiókjában. Mivel a republikánus párthoz tartozó elnök szívesen osztott meg olyan bejegyzéseket is, amelyek finoman szólva is ellentétben álltak a platform szabályzata szerint megosztható posztokkal, már magának a fióknak a fenntarthatósága is többször megkérdőjelezésre került, hovatovább, a Képviselőház még határozatot is fogadott el egyes bejegyzéseinek elítélésével kapcsolatban. De meddig terjed a véleménynyilvánítási szabadság és hol van a határa? A konkrét eset kapcsán maga Jack Dorsey, a platform akkori vezetője fogalmazta meg a választ, amikor is kijelentette, hogy nem fogják blokkolni az elnök fiókját, mert szerinte az az emberek első kézből való tájékozódási jogát sértené. Ugyanakkor érdekes tesztelése volt a kérdésnek, amikor a Bizarre Lazar elnevezésű fiókot, amely egy az egyben osztotta meg a Trump által megosztott bejegyzéseket, 3 nappal később letiltották arra hivatkozással, hogy megszegte a felület erőszakos tartalmakra vonatkozó előírásait. Tovább fokozta az igazságtalanságérzetet, majd ezt követően fokozatosan előtérbe helyeződött a közösségi média óriások moderáló szerepe, amikor a BLM mozgalom kapcsán elkezdett tartalmat megosztani. Ezt követően a Twitter kiegészítő megjegyzésekkel kezdte el ellátni az elnök tartalmait. Bár a Twitter szerint ezek a bejegyzések minősíthetők erőszakra uszítónak, a platform úgy döntött, – a köz érdekében – elérhető marad a tartalom, illetve a Twitter fiók. Később hasonló magyarázó megjegyzésekkel látta el a Donald Trump által megosztott, levélszavazással kapcsolatos kijelentéseket. Ironikus, hogy a felület ezen befolyásoló és cselekvésre ösztönző tulajdonságát használta ki maga az elnök is, amikor az elvesztett 2020-as elnökválasztást követően olyan, legalább kétértelműnek nevezhető tweet-eket tett közzé, melyek végül a qanon mozgalom kibontakozásához vezettek. Az események eredményeként a Twitter először csak időlegesen, majd véglegesen törölte a volt amerikai elnököt. Mi a konzekvencia? A közösségi média felületek nem állami tulajdonú, hanem profitorientált, magántulajdonban lévő cégek, így az ottani tevékenység szabályozása a cég tulajdonosi körének feladata, amely működésének meghatározása során elsődlegesen gazdasági szempontokat vesz alapul (de persze nem lehet az állam(ok) jogával ellentétes).
Elkaptad a flót? Akkor iratkozz fel és hamarosan küldjük a cikk második felét! Lesz szó a befolyásoló szerepet betöltő influenszerekről, a Z-generációról, napjaink vásárlási szokásairól és a Reklámtörvény egyes gondolatairól.
